Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Érdekes témák

blogavatar

Bármilyen témák előfordulnak ezen a blogon! :)

Utolsó kommentek

Követők

nbetti098

Depresszió és az életút

Depressziós vagy? Hidd el, hogy sok ember küzd ezzel a problémával, de soha ne felejtsd el hogy nem vagy egyedül. Én is sokszor vagyok szomorú - néhanapján azt érzem hogy nem vagyok kíváncsi senkire sem, csak ülnék a szobámban és könyveket olvasnék, de tudom hogy ez nem lenne helyes megoldás, hiszen annyi célom van az életben amit szeretnék elérni. Az én véleményem szerint a depresszió mélyen meghatározza az ember életútját. Egyedül akar lenni, szomorú, magányos, de közben mégis vágyik a szeretetre és a társaságra/vagy egy társra. Én még gyermekkoromban lettem depressziós - amikor elváltak a szüleim és ezt nagyon nehezen viseltem. És azóta nagyon sok rossz dolog történt velem - családi dolgok, és más is. Most itt állok 18 évesen. Visszagondolva még most sem tudok megbocsátani - mondták már azt is hogy nem baj, és azt is mondták hogy meg kell bocsátanom. Nem tudom hogy mit érzek, mert úgymond eltemettem magamban a dolgokat, és próbálok túllépni ezeken több-kevesebb sikerrel. A megbocsátás és a túllépés a dolgokon nem könnyű, egyáltalán nem, pláne nem egy sérült léleknek. 

Muszáj felépülni valahogy a depresszióból - mert akkor a lelkedet megeszi a keserűség, és még a végén feladsz mindent - akár még az életed is. Ha feladod az életed, eldobsz magadtól egy nagy dobozt ami tele van lehetőségekkel. Persze egy depressziósnak ezt nehéz megérteni. Én is sokáig gondolkodtam az öngyilkosságon, de rájöttem hogy az nem lenne megoldás. De nem szabad hagyni hogy mélyre süllyedj a depresszió gödrében, mert minél mélyebbre mész, annál nehezebben tudsz majd kilábalni - ezt saját tapasztalatból írom. Van egy kedvenc idézetem ami a Vámpírnaplókból származik, és ide kapcsolódik:

"The worst feeling is, the moment you realize, that you've lost yourself." - "A legrosszabb érzés, az a pillanat, amikor rájössz hogy elvesztetted önmagad."

Nem szabad hagyni hogy elvessz! Állj fel és küzdj önmagadért! Ha kell néha, én önző vagyok - pedig tényleg szívesen segítek másokon, de ha úgy adódik, akkor muszáj a saját érdekeim nézni. Persze nálam ehhez nagymértékben önfejűség is járul - mert általában valamilyen értelmes célt kitűzök magam elé, és azt meg is valósítom. De nekem a szorgalmam és a kitartásom is megvan ahhoz, hogy próbáljam minden élethelyzetből a legjobbat kihozni. Mindig magam hoztam a döntéseim tinikoromban mert senki sem állt mellettem - erre kényszerített az élet. Azóta megterveztem az életutam, és a céljaim. Küzdök. Nagy erőfeszítés kellett ahhoz hogy felépüljek a depresszióból, és ne akarjam megölni magam. Az olvasás is sokat segített rajtam, ami nekem úgymond egy menekülés - egy másik világba, de tudom hogy azt sem szabad túlzásba vinnem, mert akkor az álomvilágban "maradok". Sokszor leszóltak, de már nem érdekel, kicsit érzéketlen lettem, amiről azt gondolom hogy nem is baj - mert régen mindig elsírtam magam, amikor megbántott a családom. Talán nem ilyennek kellene lennem, de ilyen lettem. Céltudatos vagyok, és önfejű, szorgalmas, és kitartó - pont ezek miatt a tulajdonságok miatt értem el az eddigi eredményeim. Bevallom néha rossz az hogy ilyen vagyok, mert nem hagyom magam senkinek - és mindenkivel harcolok, és sajnos van amikor megbántom úgy a másik embert, hogy nem akartam. Nekem ezt adta a sors, ezt a életet elfogadtam, így kell szeretnem önmagam, mert a természetünket nem tudjuk megváltoztatni - esetleg valamilyen szinten - de, az hogy teljesen megváltozzunk, szerintem az nem lehetséges.

Én ezekkel gondolatokkal azt próbáltam kifejteni, hogy a depresszió nagyon is befolyásolja a személyiségünket, életutunkat, és a kapcsolatunkat az emberekkel - külvilággal. Szerintem az a megoldás, ha valaki beszél a problémáiról, és nem az alkoholba, vagy a drogokba menekül - mert ez miatt, még inkább megszakad majd a kapcsolat az emberekkel, vagyis a külvilággal. Nem szabad befordulni, és bezárkózni mert az nem segít. Keressük a társaságot, és beszéljünk a gondjainkról, merjünk segítséget kérni, mert ez segít a gyógyulás útjára lépni. A szerek nem segítenek, csak lehúznak még jobban a lejtőn. 

Remélem hogy aki elolvasta a bejegyzésem, az reményt merít belőle, és segít neki abban hogy az életét egyenesbe hozza - ha esetleg mostanság nem alakultak jól a dolgai. Mindenkinek boldog és sikerekkel teli életet kívánok!

Tovább

Testünk - te árulnád a tested?

Köszöntök minden kedves blogolvasómat, a második bejegyzésemmel. Szeretném megköszönni mindenkinek hogy elolvasta az első bejegyzésem és véleményezte vagy ajánlotta facebookon, esetleg megoszotta Twitteren, vagy a Tumblr-on. A következő témám szintén az emberi testtel kapcsolatban lesz, de ez kicsit úgymond olyan másfajta téma...a prostítució. Vajon az embereket - leginkább a nőket - mi movitálja hogy prostituáltak legyenek? A pénz? Vagy esetleg egy "jobb" élet reménye külföldön? Ezt sajnos nem tudom, de mindenesetre ezt a témát is nagyon érdekesnek találom. 

A prostik lehetnek luxusprostik - akikhez a felső 10 ezer férfiai járnak, esetleg még híresebb férfiak. Nekik szerintem jobb sorsuk van - sok interneten olvasott cikk alapján írom ezt! Őket mégiscsak megfizetik - bár ezzel a lelküket is eladják, ahogy minden prosti - véleményem szerint. 1 óráért tegyük fel 1000 euró/dollár. A férfiak innentől fogva azt tesznek velük amit akarnak - amiért fizetnek, amiben megegyeztek. Sok interjúban olvastam hogy a megegyezéstől, és a fizetés után már "nincs vissza út". A luxusprostiknak "minden jó" megadatik: szép ruhák, lakás stb...és ha okosak - tegyük fel diplomás egy lány - akkor még a gazdag férfiak vacsoráin is részt vesznek, a társaság felfigyel rájuk, mert műveltek, és ha a férfinak nincs párja, akkor őt tudja mutogatni "trófeaként" - mert szép, okos, és fiatal. Ezeket mind egy interneten olvasott interjú alapján írom, nincs ezekben tapasztalatom, szerencsére! :) Sokan elmennek a híres városba - a gazdag olajsejkek városába Dubajba. Ám sok olyat hallani a TV-ben is hogy alig tudott elmenekülni, mert a férfi agyonverte és majdnem meg is ölte...Vajon tényleg ér ez ennyit egy nőnek? Sokan mondják hogy arra születni kell hogy valaki prostituált legyen. Bár szerintem ez csak részben igaz, mert biztosan van olyan akit a szükség visz ebbe a helyzetbe - sőt, szerintem ez a 75%-a a prostiknak. Van akiket persze a kalandvágy viszi erre...és van akiket kényszerítenek. Hány olyan hírt hallottam a tévében hogy kényszerítette az élettársa/férje hogy prosti legyen mert kellett a pénz...vagy éppen a saját gyermekét kényszeríti...ezek az emberek nem normálisak...persze a kényszerített alig kap pénzt - mert a stricijének le kell hogy adja azt amit keresett - mert ha nem megveri - vagy sokkal rosszabb esetben megöli. A legnagyobb tragédia az, amikor egy ilyen nő, egy sorozatgyilkos kezére kerül - aki elmebeteg, pszichopata - az ilyen sorozatgyilkosok általában gyűlőlik a nőket, vagy a prostikat, és ezért ölik meg őket...aztán napok után, vagy hetek/hónapok elteltével találják meg az eltűnt nők testét, amik például meg vannak csonkítva, vagy kitudja milyen kínok között haltak meg... Vagy a másik az amikor egy beteges hajlamú kuncsafttal van dolguk - szadista, mazochista emberekkel - az első mások testi vagy lelki kínjait élvezi, esetleg mindkettőt, a második pedig a saját kínzását élvezi. Ilyenkor biztosan elkerülnek az olyan dolgok - amiket biztosan láttatok/olvastatok a Szürke ötven árnyalata trilógiában - ami szerintem undorító és beteges...pl: korbács, ostor, bilincs és a többi undorító szexuális játékszer - de mivel senki ízlését nem akarom leszólni - kinek mi a jó, maga dönti el. De tegyük fel, hogy egy prostinak - aki nem luxusprosti - tehát nem felsőkörökben mozog - bár biztosan ott is vannak az ilyen dolgokra hajlamos emberek - nem mindig van választása mert kell a pénz, hiszen ő ebből él. Csak azt nem értem hogy akár rendes munkával is kereshetnének pénzt mint a többi ember...akkor miért ezt az utat választják? Ez lenne a "könnyebb út"?! Fogalmam sincs. 

Van a prostik másik csoportja nagyon nagy idézőjelbe téve: azok akik otthon dolgoznak,vagy az útszélén ácsorognak, vagy éppen a vöröslámpás negyedben állnak a bordélyházak "kirakatában" Amszterdamban, és más nagy városokban. Az utóbbi csoportot "talán" nem fenyegeti az a veszély hogy egy sorozatgyilkos áldozata lesz mert ők azért szerintem picit védettebbek. Ám azok akik otthon dolgoznak, vagy éppen az útszélén, honnan tudja hogy milyen ember kocsijába ül be, vagy kit enged be a házába/lakásába? Ez szerintem azért elég rizikós dolog...mert az én elméletem szerint a luxusprostik biztosan méregdrága hotelekben vannak...bár ki tudja?!

TEST prostitució pénz külföld emberi elme emberi lélek pszichológia remény
Prosti
Forrás: http://hir6.hu/cikk/31885/090630_beintettek_a_prostik

Én nem tudhatom ezeket - én sok prostikról szóló cikkel és hírrel akadtam össze életem során - de igazából csak ők tudják hogy valójában milyen ez a "szakma". 

Bár nem minden prosti kap sok pénzt (véleményem szerint) - a "luxusfajta" biztosan sokkal több pénzt keres...Sokan kimennek külföldre és a családjának pénzt küldenek haza, ami viszont szép gesztus, de biztosan találnának jobb munkát. 

Zárógondolatként szeretném leírni e bejegyzés célját. Nagyon szeretek az élet nagy kérdéseivel foglalkozni, és érdekes, rejtélyes dolgokon is töröm a fejem. Mint például: mi visz rá egy embert arra hogy megöljön valakit, vagy hogy saját magával végezzen? És ennél a témánál azt a kérdést feszegetem folyamatosan: tényleg ekkora szükség valakinél hogy elkeseredettségében egy nő prosti legyen? Ennyire fontos lenne a pénz minden ember számára...persze értem én hogy a pénz nagyon fontos eszköze a megélhetésnek...de hát elvileg minden ember előtt áll több lehetőség, nemde? Vagy Magyarországon ennyire rossz lenne az emberek helyzete hogy ennyire nehezen találnak munkát? És vajon egy férfi miért kényszerít egy nőt a prostítucióra?Mert annyira lusta dolgozni? Az én álmom az hogy pszichológus/pszichiáter legyek és az ezekhez hasonló kérdésekre választ találjak. Számomra az emberi elme és a lélek nagyon érdekes...persze az emberi test - leginkább az idegrendszer, agy működése érdekes. És végső célom az hogy minden elkeseredett ember számára vigaszt nyújtsak: mindig van remény! És ez most nemcsak azoknak szól akik prostituáltak akarnak lenni, hanem azoknak akik végét akarnak vetni az életüknek és a hasonló tragikus dolgok.  Az én életem is kemény nagyon - néha gondolkoztam az öngyilkosságon - de én találtam vigaszt az írásban: blogírás, és történetek írása, a tanulás, olvasás, és zene.

Várom a véleményeket, kritikát! És, köszönöm hogy elolvasod! Még valamit ne felejts el: ha tetszett ajánld facebookon, vagy oszd twitteren, vagy tumblr-on! Legyen szép napod! :) 

Tovább