Érdekes témák

Depressziós vagy? Hidd el, hogy sok ember küzd ezzel a problémával, de soha ne felejtsd el hogy nem vagy egyedül. Én is sokszor vagyok szomorú - néhanapján azt érzem hogy nem vagyok kíváncsi senkire sem, csak ülnék a szobámban és könyveket olvasnék, de tudom hogy ez nem lenne helyes megoldás, hiszen annyi célom van az életben amit szeretnék elérni. Az én véleményem szerint a depresszió mélyen meghatározza az ember életútját. Egyedül akar lenni, szomorú, magányos, de közben mégis vágyik a szeretetre és a társaságra/vagy egy társra. Én még gyermekkoromban lettem depressziós - amikor elváltak a szüleim és ezt nagyon nehezen viseltem. És azóta nagyon sok rossz dolog történt velem - családi dolgok, és más is. Most itt állok 18 évesen. Visszagondolva még most sem tudok megbocsátani - mondták már azt is hogy nem baj, és azt is mondták hogy meg kell bocsátanom. Nem tudom hogy mit érzek, mert úgymond eltemettem magamban a dolgokat, és próbálok túllépni ezeken több-kevesebb sikerrel. A megbocsátás és a túllépés a dolgokon nem könnyű, egyáltalán nem, pláne nem egy sérült léleknek. 

Muszáj felépülni valahogy a depresszióból - mert akkor a lelkedet megeszi a keserűség, és még a végén feladsz mindent - akár még az életed is. Ha feladod az életed, eldobsz magadtól egy nagy dobozt ami tele van lehetőségekkel. Persze egy depressziósnak ezt nehéz megérteni. Én is sokáig gondolkodtam az öngyilkosságon, de rájöttem hogy az nem lenne megoldás. De nem szabad hagyni hogy mélyre süllyedj a depresszió gödrében, mert minél mélyebbre mész, annál nehezebben tudsz majd kilábalni - ezt saját tapasztalatból írom. Van egy kedvenc idézetem ami a Vámpírnaplókból származik, és ide kapcsolódik:

"The worst feeling is, the moment you realize, that you've lost yourself." - "A legrosszabb érzés, az a pillanat, amikor rájössz hogy elvesztetted önmagad."

Nem szabad hagyni hogy elvessz! Állj fel és küzdj önmagadért! Ha kell néha, én önző vagyok - pedig tényleg szívesen segítek másokon, de ha úgy adódik, akkor muszáj a saját érdekeim nézni. Persze nálam ehhez nagymértékben önfejűség is járul - mert általában valamilyen értelmes célt kitűzök magam elé, és azt meg is valósítom. De nekem a szorgalmam és a kitartásom is megvan ahhoz, hogy próbáljam minden élethelyzetből a legjobbat kihozni. Mindig magam hoztam a döntéseim tinikoromban mert senki sem állt mellettem - erre kényszerített az élet. Azóta megterveztem az életutam, és a céljaim. Küzdök. Nagy erőfeszítés kellett ahhoz hogy felépüljek a depresszióból, és ne akarjam megölni magam. Az olvasás is sokat segített rajtam, ami nekem úgymond egy menekülés - egy másik világba, de tudom hogy azt sem szabad túlzásba vinnem, mert akkor az álomvilágban "maradok". Sokszor leszóltak, de már nem érdekel, kicsit érzéketlen lettem, amiről azt gondolom hogy nem is baj - mert régen mindig elsírtam magam, amikor megbántott a családom. Talán nem ilyennek kellene lennem, de ilyen lettem. Céltudatos vagyok, és önfejű, szorgalmas, és kitartó - pont ezek miatt a tulajdonságok miatt értem el az eddigi eredményeim. Bevallom néha rossz az hogy ilyen vagyok, mert nem hagyom magam senkinek - és mindenkivel harcolok, és sajnos van amikor megbántom úgy a másik embert, hogy nem akartam. Nekem ezt adta a sors, ezt a életet elfogadtam, így kell szeretnem önmagam, mert a természetünket nem tudjuk megváltoztatni - esetleg valamilyen szinten - de, az hogy teljesen megváltozzunk, szerintem az nem lehetséges.

Én ezekkel gondolatokkal azt próbáltam kifejteni, hogy a depresszió nagyon is befolyásolja a személyiségünket, életutunkat, és a kapcsolatunkat az emberekkel - külvilággal. Szerintem az a megoldás, ha valaki beszél a problémáiról, és nem az alkoholba, vagy a drogokba menekül - mert ez miatt, még inkább megszakad majd a kapcsolat az emberekkel, vagyis a külvilággal. Nem szabad befordulni, és bezárkózni mert az nem segít. Keressük a társaságot, és beszéljünk a gondjainkról, merjünk segítséget kérni, mert ez segít a gyógyulás útjára lépni. A szerek nem segítenek, csak lehúznak még jobban a lejtőn. 

Remélem hogy aki elolvasta a bejegyzésem, az reményt merít belőle, és segít neki abban hogy az életét egyenesbe hozza - ha esetleg mostanság nem alakultak jól a dolgai. Mindenkinek boldog és sikerekkel teli életet kívánok!

Sziasztok! Köszöntök mindenkit a legelső bejegyzésemmel. Remélem hogy majd szívesen olvassa ezt mindenki. Témám a test, emberi külső. Minden embernek van teste - de persze teljesen különböző mindenkié. A férfiak és nők testfelépítése eleve különbözik. De egy test lehet vékony, izmos, és egy kicsit duci is. Mi magunk - az emberek - gondoskodunk arról hogy külsőleg milyen legyen a testünk...A nők többsége sportol hogy szép külseje legyen, a férfiak pedig konditerembe járnak. De tényleg a külső lenne a minden? Vajon ez tényleg meghatározza azt hogy szépek vagyunk e? Szerintem nem. Hiszen minden test szép a maga módján, mindenki lehet csinos! Persze aki változtatni szeretne a külsején, ott áll a lehetőség mindenki előtt. Vannak olyan emberek, akikkel sajnos a természet kegyetlen volt, vagy éppen a sors. Kéz vagy láb nélkül születni, vagy életünk során valami miatt elveszítjük valamelyik végtagunkat. Hát nem kegyetlen néha az élet?! 

A média folyamatosan sugározza az emberiségnek a 21. század-beli ideális testképet. Tényleg a Victoria Secret's modelleleinek lenne olyan tökéletes alakja és testformája? Szerintem a Plus-size modelleknek is nagyon formás testalkata van. Például: Iskra Lawrence. Ha megnézitek a képet látjátok hogy neki valóban nőies alkata van. 

Ezen a csajszin látszik hogy sportol - az instagramos posztjai alapján konditerembe jár rendszeresen. Sok biztatást ad a nők/lányok többségének, köztük nekem is hogy bátran menjek el kondiba, hiszen szép eredményt ért el ő is - még ha a lábai nem is pálcikák...A férfiak kedvencei általában a Playboy magazinnak pózóló nők...erre hoztam nektek egy jó példát: Anastasia Kvitko. 

Az ő képeit látva nagyon elgondolkozom mindig. Tényleg létezne az hogy valakit ennyire tökéletes testtel és alkattal áldd meg az Isten? Sokan támadták már hogy plasztikáztatja magát. Nekem erről fogalmam sincs hogy ebből mi igaz, de tény hogy ezen a világon biztos sokan irigykednek rá. De ez mégsem jelenti azt hogy az előbb bemutatott két csajnak tökéletes teste van...hiszen már nagyon régóta létezik a photoshop és különféle szerkesztőprogramok...amit az újságok címlapján is láthatunk akár hamis ideál is lehet! A végletekig szerkesztett képek... Tévedés ne essék, mert nem szoktam senkit sem megszólni, és azt sem akarom belesúlykolni senkibe hogy ennek a két modellnek a képei szét vannak szerkesztve, mert véleményem szerint ők tényleg jól néznek ki, de mégsem hagyhatjuk azt hogy a média (internet, újságok, internetes közösségi oldalak) ekkora befolyással legyenek ránk, mert sokszor csak hamis illúziót látunk. Szerintem a szépség relatív fogalom - hiszen minden ember számára mást jelent, és amit most leírtam az csak egy vélemény kifejtés volt mert én őszintén bevallom hogy én irigylem a testét mindkettő csajnak.

De mindenki tehet azért hogy a teste szebb legyen! Soha ne adjuk fel...bár igen a fogyókúra és edzés mindenki számára nagy kihívás, de ez vezet ahhoz hogy jó testünk lehessen, viszont azt az egy mondást jegyezze meg mindenki: Soha, senki sem lesz tökéletes!

Azon is sokat gondolkodom hogy mi van akkor ha valaki jól néz ki, de emberileg meg nulla? Szerintem ez a 21.században már nem akadály...ha szerencséje van modell lesz vagy színésznő de anélkül is találhat magának gazdag pasit - aki természetesen a külseje miatt feleségül veszi. Mi történik akkor ha azonban a jó test egy vagy két gyermek szülése után megváltozik? Terhességi csíkok és a kilók. Ha már többé nem tud olyan súlyra lefogyni amilyenre szeretne fogyni? Sok ilyen kis "csinosésszépvagyok" típusú nő nincs tisztában azzal sem hogy a szülés bizony ezzel is jár, utána pedig lehetséges,  hogy már a férjnek sem kell,mert többé nem olyan a teste mint amilyen szülés előtt volt, de ha van tartás a férfiban - ami véleményem szerint manapság nagyon kevés férfiban van - akkor nem dobja el a feleségét mert egy kicsit meghízott, hiszen ő a gyermekeinek/gyermekének anyja. Ilyenkor arra is gondolhatnának hogy egyszer majd ők is híznak, sörhasuk lesz stb. Még ha csak nem is dobja el a feleségét, hanem megcsalja egy szebb és fiatalabb nővel - az is bizony nagy szemétség. Gondoljunk bele abba hogy senki nem tökéletes - sem külsőleg, sem belsőleg - és ezt sokszor fogom még súlykolni! Fordított eset is előfordulhat amikor a nő megunja a párja/férje testét, mert egy kicsit megpocakosodott...Sokszor nem értem az emberi gondolkodást. 

Zárógondolatként még annyit szeretnék hogy mindenki fogadja el önmagát úgy ahogy van (ha nem vagy békében a testeddel, próbálj változtatni!), és ne szóljunk meg senkit - mert ne felejtsük a szépség relatív! Szeresd önmagad, de ne felejtsd soha senki sem lesz tökéletes! - talán ez a belső harmónia titka.

"Boldogságod kulcsa, önmagad megbecsülése!" /Lakatos Levente: Szigor I. - A tiltás gyönyöre/